Sajnálom!

Sajnálom, a blog ideiglenesen szünetel, magánügyi okok miatt.

#5. rész : Park

Október volt, szerintem a legszebb hónap. A levelek elsárgulnak, majd lehullnak a fákról....
  Jobbra vettem az irányt. Pár perce sétálhattam, mikor egy parkot vettem észre, amely üres volt. Bementem, fülemből kiszedtem a fülhallgatót, hallgattam a süvítő szelet, és a madarak csicsergését. Itt-ott még látni lehetett egy-két fecskét, amelyek most indulnak el melegebb vidékre. Az utat már beborították a sárga, vörös és barna színekben pompázó falevelek. Az út két oldalát dió-.platán- és gesztenyefák szegélyezték. Lassan ketté vállt az út, jobbra ugyanúgy egy kereszteződéshez vezetett, míg balra egy tavacskához, melynek nagy részét már benőtték a nádak. A tő mellett egyetlen pad állt, melyet már belepte a moha.
  Hirtelen egy sikolyt hallottam a hátam mögül, ijedten megfordultam, de senkit nem láttam ott. Úgy éreztem, ideje elhagyni ezt a gyönyörű, de egyben hátborzongató helyet. Miközben sétáltam ki, a lemenő Nap sugarai világítottak át a még fákon lévő leveleken Zsebemből elővettem a telefonom, hogy megnézzem, mennyi is az idő, fél hat múlott. Nagyon elszaladt az idő.
  Megszaporáztam lépteimet, így hamar hazaértem. Levettem a cipőmet, és bementem az étkezőbe. Apa az asztalnál ült a laptopja és egy bögre kávé társaságában. Köszöntem neki, majd bementem a konyhába, azzal a céllal, hogy kérdezek valamit Lilitől, ám ő nem volt ott, így visszasétáltam az étkezőbe.
-Apa, Lili hazament már? - tettem fel a kérdésem.
-Igen. Holnap regel jön. Miért?
-Csak kérdezni akartam tőle valamit.
Mikor ezt mondtam, már a lépcső felénél voltam. Berontottam Franco szobájába, és ráugrottam az ágyon fekvő bátyámra, aki fájdalmasan felnyögött, majd csikizni kezdett. Én pedig alatta visítoztam.
-Neeeee, Franco! Ígérem, jó  leszek - mondtam ki nagy nehezen, nevetéstől fuldokolva. Erre abbahagyta, és megszólalt.
-Nem szép dolog ám csak úgy rátörni a szép, okos, ügyes, aranyos, kedves és...
-...És legszerényebb bátyóra. Igaz?
Mind a ketten nevetésben törtünk ki, majd elnyúltunk az ágyon, én pedig körülnéztem a bátyám szobájában. A falak picit sötétebbek voltak, mint a fűzöld, ágya a jobb falnál volt, vele szemben a ruhásszekrények, amelyek barnák voltak. Az ablaknál pedig egy kanapé, előtte pedig egy dohányzóasztal állt. Míg az ülőalkalmatosság fekete, az asztal fehér volt. Az ajtó fölött egy óra lógott, amely negyed nyolcat mutatott.
-Nem nézünk meg egy filmet? - tettem fel a kérdést, mire Franco rám emelte zöldes szemét, majd bólintott.
-Mit nézzünk? - ült fel az ágyán.
-Válassz te.
Újra bólintott, majd kiment a szobából a DVD-s dobozért. Pár perc múlva visszatért a dobozzal, egy tál popcornnal és egy üveg colaval. Letette az ágyra a dolgokat, majd a dobozból kivett egy CD-t, odasétált a szekrények között lévő TV-hez, lehajolt, és betette a CD-t a lejátszóba. Pár perc múlva elindult a Másnaposok című film. Sokat nevettünk rajta, majd mikor vége lett, lepakoltuk a koszos tálakat, kellett utánpótlás a popcornból, majd Franco felment a szobájába, én pedig fürdeni. Apa már - valószínűleg - aludt, ugyanis nem volt az étkezőben.
  Lefürödtem, bementem a szobámba, ledőltem az ágyamba, pár percet még ébren voltam, majd elaludtam...



Hát sziasztok! Íme az új rész 1 hét után... (Uhhh...) Remélem tetszett, ha igen hagyj nyomot magad után (PIPÁK,KOMIK,FELIRATKOZÓK JÖHETNEK!!!) Köszi, Szia.! :) Xx, ß飣ä

Wow... 1. díjam O.o

#Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2.Válaszolj 11 kérdésre.
3.Tegyél fel 11 kérdést.
4.Küldd tovább 11 embernek.


1. 11 dolog magamról
1, Szeretem a (jól megírt) fantasy és romantikus könyveket.
2, Év végén magyarból 2-es voltam xD
3, Imádom a spagettit.
4, Alkohol nélkül is tudok bulizni :D
5,Nem dohányzom.
6, Mikor ideges vagyok kimegyek kosarazni vagy futni.
7, A legjobb barátnőmmel 13 éve ismerkedtünk meg.
8, Imádom a zenét.
9,Társasági lény vagyok.
10, A sítlusom mindig változó, jelen pillanatban rocker vagyok XD
11,szerencseszámom a 17 :D

2. Válaszolj 11 kérdésre
1. Kedvenc napszak? mindegyiket szeretem
2. Ismered Tyler Hochelin-t? Ööööh, nem?!
3. Van tesód? Van egy bátyám
4. Coca-cola vagy Fanta? Coca-cola
5. Kivel találkoznál legszívesebben? A nagy Ő-vel...
6. Szereted a nagymacskákat? Van három is, szóval, igen :D
7. Szeretsz táncolni? szeretek :)
8. Szoktál sportot nézni tv-ben? Igen
9. Szeretsz utazni? Jó társaságban, igen.
10. Kedvenc országod? Olaszország *.*
11. Kedvenc színed? Kék, fekete, zöld


3. Tegyél fel 11 kérdést.
1. Kedvenc ételed?
2. Miért kezdtél bele a blogolásba?
3.Ha lehetne három kívánságod mi lenne az?
4. Mi szeretnél lenni felnőtt korodban?
5. Ketchup vagy Mustár?
6. Kedvenc zenekar?
7. Hallottál már a Sickskillz-ről?
8. Szoktál fesztiválokba járni?
9. Meg vagy elégedve az életeddel?
10. Ha változtathatnál akármin a Világon, mi lenne az?
11. Örülsz a díjnak? :D

4. 11 ember, akinek küldöm:
http://you-remysanctuary.blogspot.hu/
http://orokkemas.blogspot.hu/
http://a-girl-with-a-board.blogspot.hu/
http://damonfanfiction.blogspot.hu/

Sorry, több nem ugrott most be. ://

#4. rész : Lili

Másnap reggel jó illatkora keltem. Vajon ki főzött? - tettem fel magamban a kérdést. Kikeltem az ágyból, majd fej vakarva, kómás arccal lecsoszogtam a konyhába, ahol egy ismeretlen nőt - inkább lányt - találtam. A tűzhely előtt állt egy farmerban, egy rövid ujjú felsőbe, fején kendővel, amely zöld színben pompázott. A kendő barna - valószínűleg - hosszú haját fogta be.
-Khm... - köhintettem, mire felém fordult, arcára meglepettség ült ki.
-Ohh, kisasszony! Jó reggelt! Én Lili vagyok, a bejárónőjük - mutatkozott be a maximum 22 éves lány.
-Jó reggel! Leila vagyok. Édeapámék elmentek már?
-Igen, Miss. Fél kilenckor pontosan.
-Értem, köszi.
-Segíthetek még valamiben, Miss?
-Alig vagy idősebb nálam. Tegeződjünk - kértem meg.
-Rendben Leila - mosolygott rám.
-Lei. Csak Lei. Amúgy, van valami reggeli?
-Mindjárt csinálok. Nutellás kenyér jó lesz?
-Hogy tehetsz fel ilyen kérdést? - kérdeztem tettetett felháborodással. - Tökéletes lesz - mosolyogtam.
Talán jóban leszünk. Talán...
  Leültem az étkezőbe, és vártam a reggelim. Mikor megérkezett, kértem hozzá egy pohár tejet, lassan megettem, és szóltam Lilinek, hogy felmegyek a szobámba.
  Felöltöztem, megfésülködtem stb. Ma egy piros rövid ujjú felsőt vettem fel kék csőfarmerrel, és a felsőre egy fekete kardigánt, amely a vágások miatt muszáj. Lesétáltam, megkerestem az a dobozt, amelyikben a laptopom volt, majd leültem az étkezőbe. Ameddig vártam, hogy betöltsön, megkérdeztem Lilit, hogy mi lesz az ebéd.
-Babgulyás palacsintával - válaszolta.
Babgulyás? Olyat még soha nem ettem. Biztosan nem angol étel...beosontam a konyhába egy pohár vízért, majd vissza a laptopomhoz.
-Lili, zavarna, ha zenét hallgatnék?
-Lei, te vagy itthon. Én csak egy alkalmazott vagyok. Nem kell engedélyt kérned - mosolygott, mire bólintottam.
Nem depis, hanem inkább rockos zenéket hallgattam, majd egy óra körül Lili szólt, hogy kész az ebéd, tálalna. Elraktam a laptopom, és vártam Lilit, aki csak egy főre terített meg.
-Lili, te nem eszel? - tettem fel a kérdést.
-Nem, én nem. Nem az a munkám - mosolygott.
-Akkor én sem eszem.
-Makacs vagy. Rendben, eszem.
Kihozott még egy tányért, és a babgulyást. Miután jó étvágyat kívántunk, enni kezdtünk. Az újonnan felfedezett étel, igazán finom volt. Meg is kérdeztem, milyen országból való.
-Magyar étel - válaszolta töretlen mosollyal az arcán.
-Hogy tudsz ennyit mosolyogni? - erre a kérdésemre felkacagott.
-Jó kedvvel töltesz meg.
Ezután bevitte a levest és a tányérokat, hozott újakat, és a palacsintát. Egyből nutellásat ettem, miután végeztem az ebéddel, úgy döntöttem elmegyek sétálni. Szóltam Lilinek, és már otthon sem voltam.


Sziasztok! Hát ez  rész nagyjából párbeszédből állt, de remélem elnézitek nekem. (PIPÁKAT, KOMIKAT, FELIRATKOZÓKAT várok. Nem haragszom meg értük ;) Remélem tetszett ez a rész is.! )

#3. rész : Költözés

Reggel pakolászásra ébredtem a tegnapi ruhámban. Mikor kinyitottam a szemeim, Francoval, és apuval találtam szembe magam. Már az én szobámból vitték ki a dobozokat.
-Jó reggelt! - köszöntem egy ásítás kíséretével, mire felém fordították a fejüket, majd mosolyogva viszonozták a kívánságom. - Mi olyan vicces? - tettem fel a kérdést, ugyanis, már vigyorogtak.
-Nézz a tükörbe, Lei!
Lassan odasétáltam a tükör elé, és nevetésben törtem ki. A hajam akár egy madárfészek...bátyámék sem bírták tovább. Mikor abbahagytuk a nevetést, Franco mögém lopakodott, felkapott, majd ledobott az ágyra, és apuval csikizni kezdtek.
-Ne-he! - kértem őket nevetve ,de mintha meg sem hallották volna, csikiztek tovább. Sikongattam, nevettem és könyörögtem nekik, hogy hagyják abba. Negyed óra kínzás után leszálltak rólam.
-Végre! - mondtam levegő után kapkodva.
  Lassan lepakoltunk, rendbe hoztam magam, ma egy fekete csőnadrágot húztam fel egy piros felsővel. Haladás.... Bepakoltunk a költöztető autóba, majd elindultunk a kocsi után apuéval. Az utat zenehallgatással töltöttem a hátsó ülésen. Mikor Franco hátrapillantott, és meglátta a piros felsőmet, elmosolyodott, gesztusát én is viszonoztam.
  Érzem, hogy ez a nap jó lesz.
  Az út alatt nem depis zenéket hallgattam, hanem "vidámakat". Mikor megérkeztünk az újdonsült otthonunkhoz, lementem hídba...persze nem szó szerint. De, rendesen meglepődtem.
  A ház nem volt túl nagy, de kicsi sem. Két emeleten voltak helyiségek elhelyezve benne, kívül barna színűre mázolva. Mikor bementem egy előtérben találtam magam, amely narancssárga színű volt, sötétbarna bútorokkal. Jobbra volt egy mosdó, szemben pedig az étkező, amelyből a konyhába vezetett egy boltív, mely ketté választotta őket. Mind a két helyiség kék színben pompázott, a bútorok pirosak, és barnák voltak. Az étkezőből lehetett felmenni az emeletre, amely három szobát és két fürdőt foglalt magába. Jobbra az első ajtó volt apué, szembe vele Francoé, mellette egy fürdő, az mellett az én szobám, és végül azzal szemben egy fürdő. A folyosó fala barna volt és növények voltak a két oldalon elhelyezve. Beléptem a "birodalmamba', és egy újabb sokk ért. Szemben lévő fal kék volt, amelyen egy ablak is helyet kapott, mely az udvarra adott kilátást. Alatta volt az ágyam, a jobboldali fal fehér volt, de nem teljesen. Egy kottát ábrázolt. A baloldali fal piros volt, melyre feketével volt ráfestve: Stay Strong and Never Give Up Hope! A jobboldali fal előtt volt az íróasztalom és a szekrények, amelyek a kék színt kapták. A piros fal előtt pedig megint csak egy bútor kapott helyet, amely régebben anyué volt; egy tükrösszekrény. Ahol az ajtó állt, az a fal fekete volt, fehérrel voltak jó emlékek ráfestve.
  Miután felfedeztem a házat, egész nap pakoltam a szobámba. Nem sok dolgom volt, ugyanis csak a saját holmikat kellett kipakolnom. A pakolás után lementem a konyhába, összedobtam valami vacsorát, és szóltam apuéknak, hogy jöjjenek enni. Hát nem kellett kétszer szólni, azonnal ott voltak.
-Mit eszünk? - tette fel a kérdést apa.
-Sima rántottát - mosolyogtam rájuk. Persze, hogy Franco beszólt. Nem is ő lett volna, ha nem teszi. - Tudod, Franco, én legalább ezt meg tudom csinálni, nem csak a tasis levest, mint egyesek - vigyorogtam rá.
Apa örült, hogy mosolyogni lát minket, három év óta előszöt.
  A vacsora után bementem újdonsült szobámba, összeszedtem a "pizsimet", és elvonultam a fürdeni. Bementem a helyiségbe, ruháimat levettem, végig néztem testemen. Elborzadtam.... Eldöntöttem, hogy soha többet nem teszek ilyet. Hasam, combon és kezem tele van a vágások hegével. Miután lefürödtem, amely kicsit fájt a kezemen lévő friss vágás miatt, befeküdtem az ágyamba, és elaludtam.



Sziasztok! :) Itt a 3. rész! :) Nagyon örülnék pár kommentnek, és pipának. A 4. rész nem tudom mikor kerül fel, de próbálok sietni, mint mindig. Remélem tetszett ez a rész is! Ha igen, hagyj nyomot magad után. (Ja, és a feliratkozókat is várom ;) )

#2. rész : Búcsúajándék, vallomás

Az ajtóban feltűnt Will és csapata, odajöttek a padhoz, melyen ültem, kihúzták a fülest, majd a "főnök" megszólalt:
-Búcsúajándék, tőlünk neked - mosolygott, és egy borítékot adott át. Ezután el is mentek. A fülhallgatót visszadugtam, és felbontottam a borítékot. Egy levél volt benne, melyen egy kezet, és egy pengét ábrázoló rajz volt. Alatta egy mondat: ,,Remélem egyszer elvágod az ered, és belehalsz! :)" Hát, köszönöm a jó kívánságot, Will, remélem, elüt egy kamion. Ahogy Cintiát is.
  Láttam, hogy a picik futnak befelé, így felkeltem a padról, és beindultam infóra. Tonybá' az egyetlen, aki megért a suliban.
-Leila, csinálj, amit szeretnél - mosolygott rám ,mire viszonoztam gesztusát. - Többiek, egy előadás a számítógép részeiről. Nincs Wikipédia. Kezdhetitek! - mondta ki az "ítéletet".
  Tonybá', amúgy 27 éves, csak megszokásból hívom így, de már többször mondta, hogy tegezzem le. Vörös haja nem túl rövid, de nem is hosszú. Zöld szeme van, és inkább sportosan öltözködik. Ő az egyetlen tanár, akit szeretek. Ő tud rólam mindent. Senki nem tudja, miért nincs sehol az anyám, ebből kifolyólag azt sem, hogy miért vagyok ilyen, amilyen. Ő az egyetlen ember a családon kívül, aki tudja az egész történetet. Tony odaült mellém, majd beszélgetni kezdtünk. Mondta, ha kell éjjel is felhívhatom, ha baj van, és most már tényleg tegezzem, mert nem olyan öreg ő. Mikor megszólalt a csengő, megölelt, majd kiadta az utasítást az osztálynak. A szünetemet az infó-teremben töltöttem Tonyval, aki percenként megölelt. Úgy érzem, mondhatom, van egy barátom... Csengetéskor elindultam az osztályba. Utolsó órám osztályfőnöki volt. Épp hogy Barbara tanárnő előtt értem be. Ez az osztályfőnöki óra arról szólt, hogy elbúcsúzott tőlem a tanárnő, majd jelzőcsengőnél megszólalt:
-Mára ennyi volt. Jó hétvégét, sziasztok!
-Tanárnő, én még mondanék valamit - szólaltam meg, mikor már az osztály fele az ajtóban tolongott. Bólintott, így folytattam. - Sokan kérdeztétek, hogy miért lettem ilyen, amilyen vagyok. Ideje elmondanom - mosolyogtam. - Három éve, július 21-én, a születésnapomon - itt közbe akartak szólni, de nem engedtem - történt valami. Sokan kérdeztétek, hol van anyám, hogy megneveljen... sértegettetek. Nem hagytatok nyugodni. Már mindent kitaláltatok anyámról, hogy lelépett, hogy prosti lett...tudni akarjátok, hogy mi van anyámmal? - tettem fel a kérdést sírva. Választ nem várva folytattam. - Anyám három éve július 21-én meghalt. Elütötte egy autó. Nem lépett le, és nem lett prosti. Ezért vagyok olyan, amilyen. Remélem, most boldogok vagytok... - ezt már ordítottam. - A soha viszont nem látásra! Remélem, a ti gyerekeiteknek nem ilyen osztálytársai lesznek, mint nekem - ekkor lenyomtam a kilincset, és hazaindultam, otthagyva a ledöbbent osztályt, amely három évig szidott. Új életet kezdek. Elég erős vagyok hozzá... remélem.
   Mikor hazafelé tartottam, és mentem át az úton, fülhallgatóval a fülemben szólt a zene, mikor jött egy autó. A távolság rohamosan fogyott közöttünk. Hirtelen beugrottak a képek anyám haláláról. A fekete autó, a csattanás, anyu teste a betonon, körülötte vértócsa... Hmm legalább úgy halok meg, mint anyu. Hirtelen egy csikorgást hallottam. Az autó megállt, épp előttem. Hatalmas dudálás, majd egy cifra káromkodás. Hatalmas sóhajt hallattam, majd lassan tovább indultam.
  Otthon nem találtam senkit, így felmentem a szobámba, és összepakoltam a még el nem rakott dolgokat. Pakolás közben találtam egy képet, amely aput, anyut, Francot, és engem ábrázolt a baleset előtti nap...sírtam. Hiányzott egy anya, aki kiáll mellettem, aki biztat. A szívemben halála után egy hatalmas űr keletkezett, amely azóta sem tűnt el onnan. Újra elgyengültem, és a fürdőbe mentem. Elővettem egy pengét, és megvágtam a kezem. A meleg vér kibuggyant, majd lassan végig folyt a csuklómon. Egy ideig néztem, majd letöröltem, és bekötöttem, utána folytattam a pakolást.
  Épp az utolsó dobozt ragasztottam le, mikor befutott apa és Franco. Segítettem nekik összepakolni, majd lementünk az étkezőbe. Az asztalra raktam pár ételt, majd enni kezdtünk. Egy óvatlan mozdulatom után felcsúszott a felsőm, így láthatóvá vállt a kötés.
-Leila, ne csináld ezt! Nem lesz jobb tőle - mondta apa szomorúan, Franco pedig helyeselt.
-Megnyugodtam, és most már mindegy, nemde? - tettem fel a kérést.
Apa csak szomorkásan megrázta a fejét, és folytattuk az evést.
-Ma elmondtam a suliban mindent - mondtam ki hirtelen, mire apa felkapta a fejét.
-Mit mondtak? - kérdezte Franco.
-Semmit. Nem vártam meg a választ - válaszoltam nemes egyszerűséggel, mire bólintottak.
  Igen, nem vagyunk túl bőbeszédűek. Ám nem mindig volt ez így. Anya haláláig alig lehetett minket elhallgattatni. Aztán megtörtént a baleset, és minden a feje tetejére állt. Apa inni kezdett, amiről szerencsére leszokott, Franco lógott a suliból, én pedig vagdosni kezdtem magam. Azóta majdnem minden a régi lett, de mégsem lehet soha semmi olyan, amilyen volt.... A vacsora befejeztével felmentem a szobámba, és ruhástól bedőltem az ágyamba, majd álomba merültem.
  Holnap elköltözünk, új életet kezdünk messze innen, ahol senki nem ismer...


Ééés íme a 2. rész! :D A 3. rész nem tudom mikor lesz, lehet, hogy holnap, de lehet, hogy 1 hét múlva, majd meglátjuk. Ööööm hagyj nyomot magad után véleményeknél vagy komizz. :DD Remélem tetszett ez a rész.! :)

#1. rész : Az utolsó nap...

Utolsó napom a mostani sulimban... végre.
  Felkeltem, elvégeztem a reggeli dolgokat. Zuhanyzás közben végig néztem a testemen, amely az elmúlt három év fájdalmát tükrözte vissza. Vágások a kezeimen, combjaimon és egy-kettő a hasamon. A jobb kezemen az apróbb hegek között találni egy vastagabbat. Mélyebbre ment a penge, mint terveztem... fél évig nem zongorázhattam. Igen, nyolcadik éve zongorázom, de nem járok tanárhoz.
  Miután lezuhanyoztam, megszárítottam a hajam, bepakoltam, és a többi, majd lementem az ebédlőbe, ahol egy asztal, és körülötte - most már - három szék. Apa az asztalra tette a reggelim, és elment dolgozni, ahogy Franco - a bátyám - is. Hogy anyámat miért nem említem? Nos, három éve pont a születésnapomon elütötte egy autó. Azóta nem július 21-én tartom a születésnapomat. Anyukám halála óta vagyok olyan,amilyen. Apám és Franco azóta sem heverték ki, de én sem. Nos, ennyit a nosztalgiázásról. Miután eltettem a reggelim, elindultam a suliba, ahova utoljára teszem be a lábam...
  Mikor beértem, az ajtóban már Cintia és Molly álltak. Cintia egy - festett - szőke hajú, kis mellű lány. Ma rózsaszín miniszoknyát és egy rózsaszín felsőt viselt, ahogy Molly is. Mint két tojás. Nem tudom, hogy nem fagynak meg októberben miniszoknyába...nos, ez már nem az én dolgom. Mikor odaértem, Cintia szólalt meg:
-Ohh, szia, Leila! Annyira rossz, hogy ma  látunk utoljára... Nagyon nem fogsz hiányozni - mosolygott gúnyosan.
-Jajj, Cintia, hidd el, ti sem fogtok a kis miniszoknyáitokkal, a magassarkú "ribanc robogóitokkal" - vágtam vissza, mire ideges lett, és letépte a nyakamból a láncom, majd a kukába dobta. Utolsó emlékem anyámról. Nem törődve senkivel, és semmivel, a kukába nyúltam, és a láncot kezdtem keresni. Mindenki rajtam röhögött, de nem érdekelt. Miután megtaláltam a tárgyat, és felegyenesedtem, újra Cintia felé fordultam.
-Esküszöm, ezt nagyon meg fogod bánni - szűrtem fogaim között, majd megszólalt a csengő.
  Matekórán beültem az utolsó padba, és elaludtam.
-Légy erős! - mondta anyám , majd eltűnt, s én is felébredtem. A teremben már a másik nyolcadik volt, és mindenki engem nézett. Mintha mi sem történt volna, felálltam a helyemről, és kisétáltam a teremből. A szünetből 7 perc maradt, ez idő alatt odamentem a teremhez, és megettem egy szendvicset.
   Miközben ettem, körbenéztem  a teremben. Kopott, régi padok, összesen 17. Mindegyikhez két szék tartozik, ők már tudnának mesélni  a múltról. A tanári asztal barna, mint a padok, ám sokkal szélesebb. Mögötte egy régi, valaha zöld, mostanra inkább a sok írástól fehéres tábla. A falak talán öt éve még fehérek voltak, de most már össze vannak firkálva. Mennyire nem fog hiányozni ez az egész... Mennyi szenvedést, mennyi bántást kaptam ebben az iskolában. Barátaim soha nem voltak, de talán majd most. Új ház, új élet... mélázásomból a történelemtanár hangja zökkentett ki.
-Áhh, Nagy kisasszony! Remélem az anyagon gondolkodott el ennyire - szólalt meg Fenyves tanárnő, aki köztudottan utált. - Jöjjön, ma maga felel - mint minden órán.
Lassan felálltam az utolsó, rozoga padból, és kimentem a táblához.
-Nos, mikor tört ki a II. világháború? - tette fel az első kérdést.
-1939. Szeptember 1-jén.
-A németek kik ellen nem nyertek csatát?
-Anglia, mert feltalálták a radart, így nem tudtak légitámadást indítani ellenük - fejtettem ki.
-Nem kértem indokot - szólt rám szigorúan.
  Az egész órán feleltem, és amiért egy válaszom a tízezerből rossz lett, négyest kaptam. Kaja szünetünk 20 perces. Kimentem az udvarra. Ahogy kiléptem, szembetaláltam magam - remélem utoljára - a négy platánnal, az alattuk lévő zöld füves térrel. A fáktól jobbra volt a kézi- balra pedig a kosárpálya két palánkkal. A füves terülten hét pad volt elhelyezve a platánok árnyékában. Még üres volt az udvar, a folyosók is... kisétáltam, a leghátsó padra leültem, bedugtam a fülhallgatóm, és hallgattam az éppen szóló Anti Fitness Club - Még vár ránk ez a Föld című dalt. Hirtelen kivágódott az udvarra nyíló ajtó, és kizúdultak rajta a kicsik, utánuk pedig a nagyok, s az udvar megtelt élettel.




Sziasztok! Hát ez lenne az első rész. Remélem tetszik. Komika, véleményeket várok. A következő rész nem tudom mikor fog felkerülni, de próbálok sietni.